Kelemen Didák mellszobra

 

(1683-1744) Szerzetes, rendházfőnök, neves hitszónok, a Felső-Tisza-vidék apostola, P.Kelemen Didák az erdélyi Baksafalván született, egyszerű falusi családban. A kereszténységben a Sámuel nevet kapta. Gimnáziumi tanulmányai végeztével fölvételét kérte a rendbe, ahol mint szerzetes, a spanyol Diego latin megfelelőjét, a Didák nevet kapta. Didák testvér a bölcseleti és hittudományi tanulmányok után megszerezte a Magister S. Theologiae oklevelet, 1708-ban pappá szentelték.

Azoknál kezdte új küldetését, akiktől mindenki menekült: a pestises betegeknél. Sorra járta a tehetősebbek házait, mindenütt kért, könyörgött, koldult, és mindent szétosztott a rászorulók között. Alighogy letelt hároméves házfőnöki megbízatása, engedélyt kért a szatmári falvakban szétszórtan élő katolikusok fölkeresésére. A protestáns lakosság ellenségesen fogadta. Amikor híre ment, hogy utolsó darab kenyerét is a legnagyobb szeretettel adta oda az éhezőknek, hogy gondosan ápolta a ragályos betegeket, „szent ember”-ként kezdték emlegetni. Jósága megfogta azokat is, akiket prédikációival nem tudott megnyerni.

Az Alsó-Szamos vidéke után a Nyírség felé vette útját. A vidék központjában, Nyírbátorban, valaha temploma és kolostora volt a rendnek, de a háborúk és vallási villongások folyamán kirabolták, fölégették ezeket. Károlyi gróftól, az új gazdától elkérte a romos templomot, és itt alakította ki tevékenységének központját. Azonnal hozzákezdett a XV. századi elromosodott templom újjáépítéséhez, melyet 1725-ben az ő avatóbeszédével szenteltek fel. A szülők akiknek nem tellett arra, hogy a debreceni vagy a pataki kollégiumokban neveltessék fiaikat, beadták őket a minoriták iskolájába.

Az 1744-es esztendő első hónapjait már betegágyban töltötte. Szellemi frissességét mindvégig megőrizte, április 28-án hagyta el a földi létet. Kelemen Didák mint egyházi író és szónok is nagyon tevékeny volt, 13 kötetnyi beszéde, elmélkedése, imádsága maradt ránk. Színes egyénisége, nyelvi leleményessége, humorának gazdagsága az élőszóban virágzott ki igazán. Ahol élt és dolgozott, az öregek ma is áhítattal emelgetik a „szent ember”-t. P. Didák nagy műveltségű, széleskörű tájékozottsággal rendelkező, ízig-vérig gyakorlati ember volt. Nyírbátorban, a Báthori István Múzeumban és a miskolci minorita templom falán Tóth Sándor szobrászművész Kelemen Didák dombormű portréja jelzi az utókor tisztelgő emlékezetét. Nyírbátorban, a volt kolostor, ma a Báthori István Múzeum északi oldalán Kelemen Didák-köz is őrzi emlékét.