Szende Pál

Az új értékrendet megalkotó és hirdető, saját emancipációjának tartalmát és távlatait újraértelmező „második reformnemzedék” tagjai sorába tartozik a sokáig méltatlanul elfeledett Szende Pál is.

Nyírbátorban született 1879. február 7-én, asszimilált zsidócsalád második gyermekeként. Az orvosi egyetemet Bécsben végzett édesapja és a jómódú birtokos családból származó édesanyja személyiségének alapvető vonásait: a humanista ember hivatástudatát, a mély erkölcsiséget, ill. a határozottságot, céltudatosságot, rendkívüli akaraterőt és a bámulatos memóriát szerencsés ötvözetben örökölte.

A szülővárosában végzett elemi iskola után középiskolai tanulmányait a Nyíregyházi Evangélikus Főgymnáziumban végzi, ahol éveken keresztül az iskola legkiválóbb növendéke volt. A Millenium idején kerül a fővárosba, az egyetem jogi karára. Tanulmányi előmenetele itt is kiváló. 1898 óta rendszeresen írogat.  A jogi stúdiumok mellett alapos történelmi, közgazdasági előtanulmányokat folytat és korán kitűnik fogékonysága a gazdasági kérdések tudományos vizsgálatához.

Az egyetem elvégzése után az útkeresés évei következnek. 1901-ben és 1902-ben patvarista, majd önkéntes a vártüzéreknél. Ezután rövid fiskáliskodás következik, utána 1904-ben ügyvédi vizsgát tett. Korán kiderül számára, hogy az ügyvédi pályához nem fűzi erős vonzalom. Szendét különböző eszmei hatások érik. Egyénisége, meghatározó társadalmi élményei, elméleti felkészültsége, szemléletmódja kezdetben harmonikus egységet alkottak.

Reformelképzeléseiből két terület kiemelésre kívánkozik: a vámkérdés koncepciója, valamint adópolitikája.

A pénzügypolitika s benne az adóterv sikere nem Szende képességein, törekvésein múlott, az akkori korszak feladatai roppant terhet raktak a vállára. Nem bukott meg szakminiszterként, az államháztartást fizetőképessé tudta tenni.

A Tanácsköztársaság idején visszahúzódik az aktív közszerepléstől. Amikor Szende 1919 májusában Budapestről elhajózott, nem gondolhatta, hogy soha nem tér majd haza.

Az emigrációban a fórumok kedvelt vitapartnere, körülrajongott előadója, racionalista maradt mindvégig. Makacs élni akarással szőtt tervezgetések közben egy rokonlátogatás alkalmával, a romániai Szinérváralján vet véget pályájának a végzetes szívrohama, 1934. július 15-én.

Szende tudományos és politikai hagyatéka méltó az utókor kritikai értékelésére, morális öröksége pedig megbecsülésünkre, tiszteletünkre.

Forrás: Szabó Géza – Szende Pál élete és munkássága (1879-1934) Életrajz és bibliográfia