Szentvér úti legenda

A XIII-XIV. században már állt a Szent Veronika kápolna a Szentvér  utcán. 1611-ben már így hívták az utcát. Báthori Gábor egy okirata ekkor már ezen a néven nevezi. A Szentvér elnevezést egy helyi  - történeti alappal nem bíró -, közismert legenda, monda alapján kapcsolatba hozzák az egyik Báthori lány miatt apai bosszú következtében kiontott papi vérrel. Ennek a mondának a nép ajkán sok motívummal, több közismert változata van, melyeknek egyike a következő:  Az egyik Báthori lányát, Klárát, a templom fegyverforgató pap-őrzői, az úgynevezett „vörös barátok” elrabolták, s a templom alatti kriptába zárták. Egy szegény koldus éjjel a vihar elől a templomajtóhoz menekült, de az ajtó is engedett a vihar erejének, s így a koldus fedél alá jutott. Bent a templomban meghallotta a lány sóhajtását, sikolyát, s ezzel megtudta végzetes sorsát. Közölte Báthorival, akinél hamar kész volt a megtorlás terve. Még az éjjel a várkastélyába lakomára, ivászatra hívta meg a vörös barátokat. Vidám poharazás közben közölte a lány miatti fájdalmát, s kérte vendégeit, hogy mondjanak ítéletet a hetek óta eltűnt, s a hajdúi által keresett lány elrablói és gyilkosai felett. Az ítéletmondás után szavukon fogta őket Báthori, így a kastélyból a Szent Veronika kápolna közelében álló szállásuk, laktanyájuk felé való menekülés közben mindnyájukat felkoncoltatta. Az utcán folyt el a vérük, s ezért nevezték azt Szentvér utcának.

Forrás: Kelet-Magyarország, 1981. november 15. 6.)